21 10 2015
A MOL Liga legutóbbi fordulójában a stabil harmadik MAC a középmezőnyhöz tartozó Dunaújvárost fogadta a gyönyörű Tüskecsarnokban.Jászberényi József hoki-rovatának beszámolója.
A Dunaújváros legutóbbi meccsén, hétfőn a második helyezett Debrecent győzte le, így várható volt, hogy erre a meccsre is felszívják magukat.
Így is történt.
Az első két harmadban, bár kicsit lassú volt a játék, itt is, ott is több helyzet volt. De már ekkor is világosan látszott, hogy a MAC, elsősorban a kiváló külföldieknek köszönhetően (főleg Hayes, McDonald, Klempa, Olson) várhatóan gólt üt majd, a nagyobb nyomás ugyanis végig a dunaújvárosiakra nehezedett.
Így is történt, késéssel, de csak megjött a gól: a harmadik harmad elején, emberelőnyből McDonald lőtte szét szemből a dunaújvárosi kaput – lövése már kifelé jött a hálóból, amikor a kapus felemelte a kezét – igen, a hoki egyik különleges szépsége az, hogy hatalmas gólokat lehet lőni, amelyeknél a korongot még talán az sem látja pontosan, aki ellövi, csak a háló rezgése érzékelhető.
A hatalmas gól után az ellenfél nem remegett meg, sőt: két gyors, szerencsés és eredményes kontrát vezetett a Dunaújváros – és egészen biztosan nem csak nekem jutott eszembe, hogy ez is a hoki nagy ajándéka, a világ leggyorsabb sportágában elég egy jó indítás, egy lepattanó korong, egy mellényúlás, és máris ott a gól.
A dunaújvárosi vezetés végül csak felpörgette a szebb eredményekre és helyezésre törekvő budapesti csapatot, amely első idényét tölti a felnőtt bajnokságban: 15 (nem tévedés: tizenöt) másodperc alatt megfordították a mérkőzést, elsősorban az A-csoportos szintű első soruknak köszönhetően. Végül, kegyelemdöfésként, amikor az újvárosiak lehozták a kapust, egy jó passz után Klempa tolta be az üres kapuba a korongot.
A mérkőzés nemcsak az említett szép megoldások miatt volt érdekes, hanem azért is, mert jó volt látni, hogy a budapesti jégkorongnak ismét van egy impozáns otthona. Ezzel együtt nagy öröm, hogy alakul egy olyan szurkolótábor, amelynek tagjai nem a bírók és az ellenfél gyalázásában kiemelkedők, hanem keresi a saját stílusát, dalait, ritmusait, soraiban nagyon sok 10-12 éves kisgyerekkel, akik tátott szájjal figyelik a kimagasló játékosokat és a pörgős játékot. Csak reménykedni lehet, hogy a MAC nem jut a pár éve szintén kiemelkedő Vasas sorsára, amely végül több sikeres idény után lemondott a felnőtt hokiról. Ha az egyetemi városrészben működő MAC kitartó lesz, pár éven belül egész biztosan Budapest legnagyobb szurkolótáborát mondhatja magáénak.
Csak maradjon meg a lendület.
Fotó: machoki facebook
Megvannak Magyarország szabadidősport nagykövetei Erdei Zsolt: Az élvezeti faktor pedig száz százalék volt