10 12 2013
Két győzelem után a magyar válogatott gólkülönbséget javíthat Ausztrália ellen harmadik vb- mérkőzésén Szerbiában. A mieink főként a második félidőben nyújtottak eredményes játékot, így végül huszonnégy gólos győzelmet aratva melegítettek a csütörtöki és pénteki, Románia és Németország elleni mérkőzésekre.
Női vb, D-csoport, 3. forduló:
MAGYARORSZÁG-AUSZTRÁLIA 39-15 (19-11)
Újvidék, játékvezetők: Coulibaly, Diabate (elefántcsontpartiak).
MAGYARORSZÁG: Herr, Kiss É. (kapusok), Bognár-Bódi 4, Bulath 2, Cifra 4, Görbicz 3 (1), Kovacsicz 3, Soós 6, Szamoránsky 1, Szekeres 2, Szucsánszki 3 (2), Tomori, Triscsuk 5, Vérten, Vincze 6. Szövetségi kapitány: Hajdu János.
AUSZTRÁLIA: Harbort, Kent (kapusok), Bentwitch 3, Boyd, Brunsberg, Cook 1, Doherty, Lindblom Salman, McAfee, Meded, Potocki 8, Roy, Smiljanic 1, Sörensen, Thomas 2, van Bussel. Szövetségi kapitány: Jason Hoppner.
Kiállítások: 2, ill. 4 perc.
Hétméteresek: 4/3, ill. 0.
Kedd esti ellenfelünket, Ausztráliát túlzás nélkül nevezhetjük a világbajnokságok története legszerényebb képességű együttesének, hiszen eddigi hat részvétele közül mindössze kétszer nem sereghajtóként, hanem utolsó előttiként zárt, és ez idáig még pontot sem szerzett. A magyar válogatott eddig kétszer találkozott a „kengurukkal”, s az 1999-es előolimpián 30-17-re, a 2005-ös szentpétervári vb-n pedig 57-9-re győzött. Ez utóbbi gól- és különbség-rekord most valószínűleg nem forog veszélyben, hiszen a kontinensnyi ország csapata csak-csak fejlődött az utóbbi években, másrészt aktuális ellenfelei manapság inkább klasszisaik pihentetését helyezik előtérbe a gyakorlatilag biztos győzelem tudatában. Ezt a tételt igazolja az újvidéken lejátszott eddigi két mérkőzésük is, hiszen Németországtól 36-15-re, Romániától pedig „csak” 32-13-ra ‒ azaz húszon belül maradva ‒ kaptak ki.
Ausztrália szerezte a meccs első gólját, majd Soós egyenlített, ám egy magyar emberhátrány nyomán 3-1-es hátrányba kerültünk. Szucsánszki két, büntetőből szerzett góllal egyenlített, majd a 12. percben először vezettünk, majd Szekeres gólja után rögvest időt kért Jason Hoppner. Ezt követően már elkezdett nőni a különbség, ahogy a magyar válogatott jobban koncentrált támadásban, hátul pedig az 5-1-es védekezést is kipróbálta Hajdu János csapata, ám gyakran nem figyel oda eléggé az ausztrálok betörési kísérleteinél. A magyar csapatban Görbicz és Tomori nem lépett pályára az első félidőben, így főként Triscsuk, Soós, Szekeres és Vincze járt az élen góllövésben. Bosszantó volt, hogy az ellenfél legjobbja, Potocki az első félidőben hét lövésből hét gólt ért el. Ettől függetlenül szünetre nyolc gólos előnyt szereztünk.
Szünet után Görbicz és bulath is szerepet kapott, a magyar kapuban pedig Kiss Éva váltotta Herr Orsolyát. Gyorsan tíz gól fölé nőtt az előnyünk, az ausztrálok lövéseit Kiss egyre többször hárította, így tizenkét perc alatt mindössze egy gólt kaptunk. Az utolsó percekre húsz gól fölé nőtt a magyar előny, így végül harmadik csoportmérkőzésünket könnyedén nyertük meg a csütörtöki és pénteki, Románia és Németország elleni rangadók előtt.
- A fő feladatunk ezúttal az volt, hogy a koncentráció megfelelő legyen egy ilyen jellegű mérkőzésre. Mindezt a második félidőben jól megoldottuk, szünetben arról beszéltünk, hogy tizenöt gólnál ne kapjunk többet, amit végül megoldottunk. Tudjuk, hogy hátul kell előrébb lépnünk, és ennek megfelelően tűztük ki ma is a célokat. Három meccs után hat pontunk van, ez a legfontosabb. Több játékost tudtunk ma pihentetni, rájuk nagy szerep hárul a következő meccseken. Megnéztük a német-román meccset is, fizikailag mindkét együttes jó állapotban van, így erre is oda kell figyelnünk - mondta mérkőzés után Siti Bea edző.
- Ausztráliában nincs klasszikus értelemben vett klubok közötti országos bajnokság, abban a négy államban - Új-Dél-Walesben, Queenslandben, Victoriában és a canberrai fővárosi területen - ahol űzik a sportágat, állami viadalokat rendeznek – mondta el Marczinka Zoltán, az MKSZ Nemzetközi Edzőképző Központjának vezetője, a 2014-es magyar-horvát közös rendezésű női Európa-bajnokság magyarországi szervezőbizottságának vezetője, aki a 2000-es sydneyi olimpián az ausztrál férfiválogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, a kilencvenes évek elején pedig pályára lépett az ausztrál válogatottban is. – A bajnoki időszak márciustól szeptemberig tart, és az idényt az állami válogatottak közötti torna zárja le. A válogatott játékosai egyrészt született ausztrálok, akik egyetemi csapatokban kézilabdáznak, másrészt európaiak, jellemzően délszlávok, esetleg skandinávok. A női válogatott szövetségi kapitánya, Jason Hoppner egyébként a kilencvenes évek végén Magyarországon, Csömörön, majd Százhalombattán kézilabdázott. Balszélsőként szerepelt, tehetséges játékos volt, szó volt róla hogy, az Elektromos leigazolja, ám végül ez adminisztratív okok miatt meghiúsult. Csömörön együtt szerepelt a koszovói származású Taip Ramadanival, aki Sydneyben pályára lépett az olimpián az ausztrál válogatottban, idén januárban pedig már szövetségi kapitányként vezette a férfiegyüttest a spanyolországi világbajnokságon. A válogatottban szereplő játékosok amatőrök, ám hozzáállásuk példás: pénzt, időt áldoznak a kézilabdára. A kilencvenes évek végén és a 2000-es olimpia előtt heti három edzéssel tudtunk készülni, és akadt, aki egy évre Sydneybe költözött, más pedig minden edzésre 170-180 kilométert utazott. A terembérletet is magunk fizettük, érkezéskor mindenkinek 2 dollárt kellett elhelyeznie egy teniszlabdás dobozban. A játékosok már a folyosón bemelegítettek gyakran, csak azért, hogy az edzésidőben már csak kézilabdával foglalkozhassunk. A viszonyok azóta lehet, hogy változtak, a lelkesedés, a hozzáállás azonban biztosan ma is ehhez hasonló az ausztráloknál, ami látszik a játékukon is, hiszen tudásuk szerény, ám rendkívül lelkesek.
Kiszenvedett siker Tunézia ellen Meggyilkolták a világbajnok édesanyját