25 02 2018

Japánban, tökéletes körülmények között edzhetett hazánk legjobb női cselgáncsozója, Karakas Hedvig. A Budapest Honvéd sportolója nem tekint kudarcként a tavalyi, hazai rendezésű világbajnokságra, felgyógyult sérüléséből, és szinte mindent a 2020-as olimpiának rendel alá.

HIRDETÉS
Megjelent Fehér György sportújságíró első, nem sporttémájú regénye, A kemény fiúk is sírnak néha. Itt a lehetőség, hogy vásárlás előtt belehallgass a könyvbe, hiszen Urmai Gábor, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze felolvassa Neked az első három fejezetet. Amennyiben megtetszett, keresd a könyvet a Libri és a Líra könyvesboltokban, az OMV kutakon, vagy egyszerűen rendeld meg a book24.hu-n!

Két műtét után – 2016 szeptemberében a térdét, 2017 januárjában pedig a bokáját operálták –, alig egy hónapos felkészüléssel a háta mögött állt tatamira a budapesti világbajnokságon Karakas Hedvig, és bár sokan legalább a legjobb nyolc közé várták, már a második fordulóban vereséget szenvedett.
– Ettől függetlenül mégsem tekintek kudarcként a vb-re. Előtte két műtétem volt, mindössze egy hónapot tudtam úgy készülni, hogy nem fájt valamelyik testrészem – mondta Karakas Hedvig, aki hozzátette, a világbajnokság óta minden rendben van, az elmúlt időszakban csak edzenie kellett. Nem is akárhol!
– Októberben kettő, míg idén egy hónapot tölthettem Japánban, a szendai egyetemen. Mindez annak köszönhető, hogy a magyar és a japán dzsúdószövetség között született egy megállapodás, amely szerint a japánok segítik a magyar válogatott felkészülését az 2020-as olimpiára.

Edzés-evés-pihenés…de azért egy kis viccelődésre is maradt idő Japánban

Hedvig elmondta, hogy az egyetem edzőjével, sőt annak feleségével – aki a női csapat edzője – készülhetett.
– A legnagyobb különbség a küzdelmi edzésben van. Itthon ehhez nincs elég partner, ezért ezt a részt köredzéssel próbáljuk helyettesíteni. Japánban erre nem volt szükség, ami maximálisan segítette a felkészülésemet. No meg az is, hogy egy kisvárosban, teljesen ingerszegény környezetben voltam, nem volt semmi, ami elterelte volna a figyelmemet. Lényegében edzettem, ettem és pihentem. Nagyon szeretem a japán mentalitást, kultúrát. Tetszik, hogy minden szabályokhoz van kötve, így az ember tudja, mire készüljön. Csodálatra méltó az a tiszteletet, ahogyan az emberhez viszonyulnak, és az, hogy mindent alázatosan és maximális pontossággal, igényesen csinálnak.

Edzőpartnerban nem volt hiány, így nem csoda, ha Hédi visszamenne Japánba

Hedvig hozzátette, hogy ugyan szeretne még visszamenni Japánba, de most a versenyidőszakra kell koncentrálnia.
– A sérüléseim teljesen rendbe jöttek. Áprilisban itt az Európa-bajnokság, ám előtte még két nemzetközi versenyen indulok. Szeretnék a világranglistán a legjobb nyolc közé kerülni. És bár jó lenne éremmel zárni az Eb-t, most mindent a 2020-as olimpiának rendelek alá.
Már az idén kezdődnek a kvalifikációs tornák, bár pontszámban az idei versenyeken elért eredmények csak 50 százalékban számítanak.
– Fontos, hogy ahol elindulok, jól szerepeljek. Megpróbálok minél kevesebb versenyen minél több érmet szerezni, ami sok pontot ér, így nem kell majd minden héten szőnyegre állni. Persze előfordulhat, hogy borul ez a terv, de a lényeg, hogy 2020-ban Tokióban képviselhessem Magyarországot.

Lacza Ádám: Nagyon büszke vagyok a szövetségre! Hat érem Szlovéniából, hetedik a taekwondo válogatott