02 11 2015
Október 30-án került sor a pesterzsébeti jégcsarnokban a Ferencváros-MAC találkozóra, ahol elképesztő fordulatok és izgalmak közepette végül hosszabbításban a MAC győzött. Ha valaki nem ismeri a jégkorongot, úgy hiszem, erre a meccsre kellett volna elhívni, s azonnal a sportág szerelmese lesz. Pedig nem úgy indult a mérkőzés, hogy ebből az idény egyik legjobb meccse kerekedik. Jászberényi József hokirovata.
Még két perc sem telt el, máris zörgött a háló: egy formás támadás végén az utóbbi időben egyre eredményesebb Szappanos szerezte meg a vezetést a bajnokesélyes MAC-nak. Ekkor azt lehetett gondolni, hogy minden lefutott, csak a gólarány kérdéses. Azonban ismét kiderült: a Fradi nem véletlenül Fradi –
Magyarországon bármely sportágban, bárki ellen ez a klub szívét-lelkét odaadja a győzelemért. Így történt, hogy még az első harmadban öt perc alatt nemcsak megfordították az állást, hanem el is húztak két góllal (Jensen, Rafaj és Tendler lőtt gyorsan egymás után három gólt) – a baj akkora volt a MAC-nál, hogy időt kellett kérni, benne volt a levegőben még egy Fradi-gól, ami szinte behozhatatlan hátrányt jelentett volna.
Az időkérés összerántotta a sorokat, s Nagy Krisztián szép góljával visszahozta a meccsbe a MAC-ot. Minden bizonnyal Majoross edző is sokat lendített a szünetben a csapaton, mert a második harmadban sokkal többet volt a korong a budai csapatnál, s sokkal több helyzetük is volt, de azok nem mentek be.
Általánosságban elmondható: a MAC-nál még mindig az a baj, hogy kevés helyzetet váltanak gólra, komolyan felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e vásárolni még egy gólerős csatárt, aki ilyenkor kihúzza a csapatot a gödörből. A harmadik harmadot a nagyon jól játszó, s mai teljesítményével az egész liga nyolcadik legeredményesebb játékosává váló Rafaj gólja vezette be, s ezzel már 4-2 lett a Ferencvárosnak. Érezhető volt a nézőtéren, hogy sokan azt hitték: a meccsnek vége, páholyban a Fradi. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor most, kilenc perc alatt a MAC megfordította az állást. Ebben döntő érdemes volt Terbócsnak, aki két gólt is ütött, de Olson gólja is nagyon szépre sikeredett.
Terbócs kapcsán külön ki kell emelni, hogy játéka egyre érettebb, egyre hosszabb időkre felnő tengerentúli játékostársaihoz. Nem lehet hallgatni arról sem, ami 4-4-nél történt: a MAC csatára, Klempa teljesen feleslegesen, szabálytalanul meglökte a Fradi-kapu mögött az egyik védőt, s ebből hatalmas verekedés alakult ki. Klempa teljesen jogos fegyelmi büntetést kapott, amellyel a rendes játékidőben nem térhetett vissza a pályára, az azonban meglepő volt, hogy a verekedésben partner ferencvárosi játékost nem szórták ki a bírók. Az pedig még ennél is szomorúbb volt, ami a kiállítás után történt: két, magáról megfeledkezett Fradi-szurkoló áthajolva a korláton ócsárolni kezdte a büntetésben ülő Klempát. Ez azért is volt bizarr, mert a Fradi-tábor a jégkorongmeccseken általában a meccsel van elfoglalva, s még csúnya szavak is ritkán hagyják el a szájakat.
Minden bizonnyal ez a jelenet is közrejátszott abban, hogy a MAC felszívta magát, és a vezetést is megszerezte. A végjáték ismét maga volt a tömény izgalom – mindkét csapat nyílt sisakkal játszott, s ebben ismét az FTC volt eredményesebb: Rafaj ismét villant, s immár 5-5 lett a végeredmény. Ilyenkor a MOL Liga szabályai szerint hosszabbítás jön, amelynek során egyre fogynak a játékosok: eleve négy-négy ellen kezdik, majd amikor már csak két perc van hátra, lefogynak 3-3-ra.
Ebben a szituációban a Fradi kapuvasat lőtt, és sokkal aktívabb volt, de végül egy meg nem adott MAC-büntető után a megbízható Olson gyötört be egy gólt, amellyel a budaiak javára eldöntötte a meccset. (FTC-MAC 5-6)
A fordulatos, küzdelmes, harcos meccset végül az a csapat nyerte, amely többet birtokolta a korongot, és megbízhatóbb technikai tudással rendelkezett. Az azonban fantasztikus volt, hogy a Fradi mennyire akarta a győzelmet – ez gyengébb ellenfelek ellen egészen biztosan sikereket hoz majd a zöld-fehéreknek.
Végül még egy dologról írok, ami megoldást kíván: egyszerűen elfogadhatatlan egy A-csoportos válogatottal rendelkező országtól, hogy olyan csarnokban játsszák a meccseket, ahol csak egy oldalon szurkolhatnak, s így a két tábor összekeveredik.
A lelkes MAC-szurkolók az első harmadban meg sem mertek szólalni, s csak akkor kezdtek szurkolásba, amikor a második harmad során a Fradi-tábor kicsit lecsitult. Szintén elfogadhatatlan, hogy nincsenek kényelmes ülőhelyek a nézőtéren, így a közönség állva figyeli a küzdelmet. 1983-ban, amikor a B-csoportért küzdöttünk, sokan reménykedtek egy állandó, fedett pályában és látatlanban kiegyeztek volna ezzel a csarnokkal. Most azonban 2015-öt írunk, s ez a hely már nem szalonképes. Sürgősen, összefogással meg kellene oldani ezt a problémát. Ahogy azt is, hogy ne lehessen a pályára és a büntetőpad fölé behajolni, veszélyeztetve ezzel mind a szurkolók, mind a játékosok testi épségét – a csarnokok állapotának fel kellene nőnie a magyar hoki szintjére…
Koreában is készülhetnek a magyar taekwondósok Las-vegasi bronzérem - Szabó Krisztián 3. lett az amerikai kamionos versenysorozatban