London olimpiai bajnoka azért került a sajtó kereszttüzébe, mert párja irányításával kívánja folytatni a felkészülését. Az újságíró Szalai Vivien ennek érdekében edzői iskolába szeretne menni. Az ötlet sokaknál kiverte a biztosítékot, a párt azzal is megvádolták, azért hozták a döntést, mert így hozzájutnának az edzői jutalmakhoz. Erre az volt a válaszuk, jótékonysági célokra fordítják a pluszbevételeket.

Kökény korábban is jelezte, hogy ezzel a megoldással elsősorban azt célozták, hogy az edzőtáborok miatti hosszú különléteket megszüntessék. A médiának és a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek (MKKSZ) írt felháborodott hangú levelében is ezt hangsúlyozta. „Nem szólt másról (a döntés), csak egy harminckilenc éves férfi szerelmes vágyáról, hogy így élete közepe felé járva a sport mellé szerelem, társ, család és egy hajón kívüli élet is csatlakozzék. Olyan nagy vágy ez? Úgy látszik, sportdiplomáciai körökben igen. Mert a szurkolók, most is, mint mindig, mellettem állnak.”

A Dombi Rudolffal párosban olimpiai bajnok kajakozó szenzációhajhászásról, a félinformációk, a kitalációk tényszerű kezeléséről, és a mások eredményeit semmibe vételéről, és az önös érdekek érvényesítéséről ír. Egy ilyen, számára eddig ismeretlen világot mutattak meg neki a döntésével kapcsolatos reakciók. „Mi, sportolók nem ismerjük ezt a világot. A képlet nálunk sokkal egyszerűbb: a befektetett munka eredményeket hoz. A mellébeszélés nem.”


Kökény úgy fogalmaz áldozat lett, a saját szövetsége áldozata. „Egy talán rosszul megfogalmazott mondat okán. Talán rosszul megfogalmazott, mert nem patikamérlegen kimért jognyilatkozat volt PR szakemberek és jogi szakértők bevonásával, hanem őszinte, mert nyílt, és mert kitárulkozó.”

Szerinte ünnepelt bajnokból „erkölcsi nullának és pénzsóvár ellenségnek kikiáltott áldozat” lett. „Pedig nem történt semmi, csupán november 18-án, hétfőn a Nemzeti Sportban elmondtam, hogy szeretném, ha a párom segítene nekem a felkészülésben. Egyértelműen elmondtam, hogy nem egyedül, hanem eddigi edzőmmel, Kiss Istvánnal együttműködve. Elmondtam, hogy ennek oka az, hogy szeretnénk több időt eltölteni együtt, mivel ez számomra komoly új motivációt és mentális alapot jelent az új sikerek kivívásához. Egyértelműen elmondtam továbbá, hogy párom ezért nem kér pénzt, és nem is fogad el.”

Kökény megdöbbentőnek tartja, hogy a média egyes képviselői, akik addig hősként ünnepelték, a pozitív üzenet tartalmát kiforgatva lejárató kampányba kezdtek ellene. Egyúttal jelezte, megteszi a szükséges jogi lépéseket ügyvéde révén. A levél kitér arra a sérelmére is, amit az MKKSZ okozott számára. „Megdöbbenésem felháborodássá és egyben mérhetetlen szomorúsággá változott, amikor értesültem arról, hogy az MKKSZ elnöksége határozatot hozott, amelyben nyilatkozatomat a sportág jó hírnevét csorbítónak, felelősségemet pedig elvitathatatlannal ítélték. Anélkül, hogy engem  az elnökség tagjai esetleges aggályaikkal szembesítettek, és álláspontom kifejtésére módot adtak volna.”

Zárásként felszólítja a média és a magyar kajak-kenu társadalom képviselőit, hogy „a legmesszebbmenőkig” tartózkodjanak a párja és az ő jó hírnevét és emberi méltóságát sértő közlésektől, ellenkező esetben ugyanis a jog eszközeivel vesz elégtételt.

„Az ügyet ezennel lezártnak tekintem. Szerencsére, a hajóm nem olvas újságot. Amikor beleülök, és száguldok a cél felé, az az én világom marad. Tisztán” – zárul a levél.