15 11 2013
Öt új, hazánkban eddig sosem látott sztár és egy régi ismerős lesz a 6. Tennis Classics vendége 2013. december 3-án a Papp László Budapest Sportarénában. A belépőjegyek elővételben már kaphatók.
Az a sok ezer teniszrajongó, aki évről évre megtölti a Papp László Sportaréna lelátóját megszokhatta, hogy a Tennis Classics folyton megújul. Idén sem lesz ez másként, a december 3-án immár hatodik születésnapját ünneplő sportesemény ismét meglepetéssel várja mindazokat, akik a múlt és a jelenkor legjobb teniszezőit szeretnék kézzelfogható közelségből látni.
Alig akad olyan egykori legendás játékos, aki az elmúlt öt évben ne tette volna tiszteletét a Tennis Classics-on, a látogatók pedig hozzászoktak, hogy rendre meglepjük őket valami újdonsággal. A szeniorversenyből így lett az évek során vegyes bemutató, immár a jelenkor legjobbjainak részvételével, melyet a nézők is kitörő lelkesedéssel fogadtak. De vajon hogyan tovább? Örömmel jelentjük be, hogy a Tennis Classics ismét új lendületet kap és minden eddiginél izgalmasabb programmal várja rajongóit. Hat olyan játékost sikerült Budapestre csábítanunk, akik közül ötöt még sosem láthatott a hazai publikum, és mind-mind meghatározó alakjai a tenisz világának.
Pat Rafter, a szerva-röpte játék egyik utolsó nagy egyénisége számos történelmi mérkőzésnek volt a főszereplője, eredményei pedig önmagukért beszélnek. Két egymást követő évben is megnyerte az US Open-t, és neki köszönhetően 24 évvel John Newcombe után Ausztrália újra világelső teniszezőt tudhatott magáénak. Rafter minden idők egyik legrokonszenvesebb szupersztárja, aki négy alkalommal is megkapta az év legsportszerűbb játékosának járó Stefan Edberg-különdíjat. Senki nem volt képes olyan természetesen kezelni a sikert és elviselni a kudarcot, mint Rafter, akinek elhíresült szava járása, a „sorry mate” immár szállóige a teniszvilágban.
Mats Wilander az idei Tennis Classics egyetlen olyan szereplője, aki már járt nálunk. Anno, három évvel ezelőtt a tenisz nagy színpadaira frissen visszatérő Ivan Lendl ellen mutatta meg, milyen kvalitások kellenek ahhoz, hogy minden idők egyik legkeményebb mezőnyében valaki a csúcsra jusson. McEnroe, Connors, Borg, Lendl, Edberg és Becker mellett Wilander neve legalább olyan jól csengett, amit hét egyéni Grand Slam-győzelem, világelsőség, Davis-kupa és számos egyéb trófea ékesít. A rokonszenves svéd ikon immár televíziós műsorvezetőként folytatja világraszóló karrierjét, akinek műsorait hétről hétre milliók nézik világszerte.
A két legenda mérkőzését követően a megszokott két aktív éljátékos helyett idén négy szupersztár lép pályára, méghozzá a bemutató mérkőzések helyett versenyt formájában, amelyen a négy játékos egy-egy elődöntő keretében vívja ki a döntőben való szereplés jogát. Biztosak vagyunk benne, hogy a tétmérkőzések egy új, eddig nem tapasztalt élménnyel és izgalommal szolgálnak mindazok számára, akiknek a tenisz nem csak parádés labdamenetekből áll, hanem a kiélezett küzdelem feszültségét, két modern kori gladiátor egymásnak feszülését is szeretnék megélni a lelátón.
Marcos Baghdatis neve több fejezetben is felmerül a tenisz történelemkönyvében. A ciprusi showman már juniorként a világ legjobbja volt, így csak kisebb meglepetésnek számított, amikor 2006-ban bejutott az Australian Open döntőjébe. A mindenkit magával ragadó egykori junior világelső a felnőttek között is a Top 10 tagja lett, minden idők egyik legemlékezetesebb mérkőzését vívta Andre Agassi-val a US Openen, és bárhol lép pályára, a szórakozás garantált. A sors külön ajándéka, hogy Budapesten végre találkozhat egykori példaképével, Pat Rafter-rel is.
Tommy Haas harmincöt évesen, ha lehet, nagyobb sztár, mint amikor a kilencvenes évek végén berobbant az élmezőnybe. A német tini 2002-ben már második volt a világranglistán, és egész Németország ünnepelte Boris Becker utódját, amikor egy családi tragédia megakasztotta a parádés karriert. Haas azonban nem adta fel, számos sérülés, műtét és kihagyás után immár sokadszor tért vissza a tenisz legnagyobb színpadaira, példát mutatva profinak és amatőrnek a sportemberi nagyságból. Az immár a Top 10 ajtaján kopogtató Tommy neve hallatán még a legeslegjobbak is elismeréssel csettintenek.
Jo Wilfried Tsonga a világ egyik legszórakoztatóbb, legkedveltebb teniszezője, aki Baghdatis-hoz hasonlóan parádés junior karrier után az Australian Openen robbant be az élmezőnybe. 2008-ban őt is ugyanúgy Roger Federer tudta csak megállítani, mint két évvel azelőtt a ciprusit, ám Tsonga azóta, ha lehet, még jobb játékossá érett. A Muhammad Ali-ra megtévesztően hasonlító francia játékos idén már a Top 5-be is bejutott és bárkit képes legyőzni még a legszűkebb elitből is. Nem véletlen, hogy sokak szerint neki van a legnagyobb esélye felzárkózni a nagy négyeshez.
David Ferrer a tenisz pitbullja, aki örök példa mindenkinek arra, hogy akaraterővel, kitartással, küzdőszellemmel és hatalmas szívvel a határ a csillagos ég. A jelenkor gladiátoraihoz mérten csupán középsúlyú Ferru elmúlt évei páratlan sikerről szólnak – Grand Slam döntő, Masters győzelem és a világranglista harmadik helye, az eredményeket nemigen kell magyarázni. 20 ATP tornagyőzelmével és több mint 500 megnyert profi mérkőzésével David a Góliátok között vívta ki becenevét, ő a „játékosok világelsője”.
Természetesen azok sem fognak csalatkozni, akik inkább a különleges, bravúros megoldásokra, mókára vágynak. Az elődöntőben alulmaradt két játékos a két legendás szeniorral kiegészülve ugyanis páros bemutatómérkőzést játszik a döntő előtt. Őszintén bízunk benne, hogy a megújult Tennis Classics legalább olyan sok rajongót szerez magának, mint elődei, és idén is az lesz a legnagyobb problémánk, hogy a sikert látva azon kell elgondolkodnunk, vajon jövőre mivel lephetjük meg Önöket?
A hatodik Tennis Classics-ra a belépőjegyek elővételben megvásárolhatók a Ticket Express jegyirodáiban és az Eventim hálózatában.
Síszakosztállyal bővült az MTK, és a téli olimpián induló sportolót igazolt a klub Cozma-ügy: jogerősen elítélték a garázdasággal vádolt férfiakat