14 07 2015

A magyar férfi vízilabda válogatott két évvel ezelőtt Kazanyban megnyerte az Universiadet. A játékosok egy percig nem titkolták, hogy céljuk a duplázás. Két hét alatt nyolc veretlenül megvívott mérkőzés után jött el a döntő.

Az élet pikantériája, hogy a kék sapkás magyaroknak úgy mint az első meccsen, most az utolsón is az olaszok álltak az útjukba. A tét az Universiade utolsó, 272. aranyérmének sorsa, telt ház előtti meccsen.

Vincze Balázs csapata bizony ijesztően kezdett, csak 0-4 után került először az olasz kapuba a labda, Kovács Gábor jóvoltából. A csapat leckét adott abból,  hogy is lehet innen 5-5-re visszahozni a meccset, sőt 7-6-nál már vezettek is, de az olaszok egyenlítettek, hogy az idegőrlő küzdelem a büntetőkkel folytatódjék.

Ezek közül a harmadikat mindkét csapat játékosa elhibázta, majd 6-6 ig együtt haladtak a felek, ekkor Minarchi labdája szerencsénkre nem akart becsorogni, ezzel szemben Sedlmayer Tamás, aki pár perce még kihagyta  a büntetőt, az újabb esélyét bebombázta és ezzel újra aranyérmes a férfi csapat.

- Bár egyet elrontottam, de a másik büntetőmnek nyugodtan álltam oda. Életem eddigi legnagyobb öröme ért ma - mondta Sedlmayer Tamás.

- Egyértelműen a szív volt a kulcs ebben a győzelemben, anélkül képtelenség lett volna felállni 0-4-ről - tette hozzá Barabás Botond.

Vincze Balázs, a kapitány már másodszorra vitte sikerre az egyetemistákat.
- A csapaton volt a  hangsúly a két hét során, minden játékos érdemben hozzá tudott tenni az elsőség kivívásához, főleg ma, amikor az mind kellett, amit mutatunk, de lehet,  hogy ennél többet nem is tudtunk volna. Tudom, hogy nem olimpiai, világbajnoki színvonalú az Universiade torna, de nekünk ez volt a világbajnokságunk, nekünk ezt kellett megnyerni.

Fotó Marjai Péter

Horváth Marcell, aki hóviharban is golfozik Benedek Tibor: Éremért utazunk a világbajnokságra